Sound? Július közepe, igazából rég nem voltam ilyen osztályos-iskolai-estébé nyaraláson, de egyrészt nincs pofám ennyit kérni úgy, hogy nem is dolgozom nyáron, másrészt meg… Nem tudom. Kéne valami diákmunka, mert szarul érezném magam, ha ennek az árát is anyuéktól kérném el.
Törifaktos vagyok, érettségi teszteket gyakorlatilag két-három hibával írtam meg mindig kevesebb, mint harminc perc alatt. Magabiztosan nyitottam ki a töri feladatsort, de már az első feladatnál anyáztam. Caesar felismerése pár szemelvény alapján nem volt ugyan nehéz, de azért elég pofátlanság azok után belekérdezni Marius hadseregreformjaiba – ráadásul kifejtős kérdésben -, hogy tavaly az Akropoliszt kellett megkülönböztetni a Colosseumtól. Mínusz egy pont.
Személyes kedvenceim között volt Roosevelt karikatúrájának értelmezése – mellesleg az elnököt egyáltalán nem lehetett felismerni, csak az évszám alapján lehetett kiguberálni, aminek sok értelme nincs. Utána a feladatok gyöngye, az Európai Unió. Három hárommondatos kis leírás alapján döntsd el, hogy a jellemzett intézmény az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Bíróság, az Európai Kormány vagy az Európai Főtitkárság –e. Röhejesen idióta feladat, de nehéz is. Mínusz három pont.
A kiválasztott esszék – tatárjárás, ENSZ, kiegyezés belpolitikai-külpolitikai háttere – ugyan mentek, de a nem választott esszék között is voltak gyöngyszemek. Levantei kereskedelem: erről ki tud egy oldalt írni? Bethlen konszolidációja – a forrás egy kisbabafej egy fekete plakáton, alatta Népszövetségi kölcsön felirat. Lapoztam, várva a további szövegeket. Nem. Ez volt a forrás.
A tatárjárásról három sort szíveskedtek mellékelni, aminek mellesleg nagyon laza köze volt a feladathoz. Az ENSZ egy ábra volt, rajta a Biztonsági Tanács állandó tagjai, semmi más. A kiegyezéshez meg Deák-idézetek voltak a húsvéti cikkből, ennek legalább volt értelme.
Na mindegy, egy 85 % talán csak meglesz.
Vége. Az angol és a szabadon választott tárgy megvolt már tavaly, már csak magyar és töri szóbeli kell, de ez is csak június huszonvalahanyadikán lesz. Holnap lustálkodhatok, meg azután hetekig – a konzultációkra megyek persze. Kíváncsi vagyok, mit fognak kapni a többiek a holnapi angolon: középszinten bizonyosan az lesz a feladat, hogy elemezzük a hangyák párválasztási szokásait lépésről lépésre, emelt szinten pedig fordítsunk le pár Shakespeare-drámát hexameterekben.
Összegzés: ez az egész egy kreténség, aminek a nehézsége úgy változik, mint a hőmérséklet a Déli-sarktól a Szahara felé haladva. Töriből és magyarból vagyok a legjobb, matekból egy gyökér. Ennek ellenére a matekérettségim lett a legjobb, utána az irodalom, majd a töri. Persze nincs kijavítva egyik sem, meg a szóbelik is formálhatnak, de ezt valahogy tudja az ember. Remélhetőleg mindhárom ötös, de azért nem mindegy, mennyire ötös az az ötös.
Véget ért az érettségi második felvonása, a matematika. Szerencsére ebből nincs szóbeli.
Viszonylag könnyű volt, könnyebb, mint az eddigiek, és a rettenetes kombinatorika meg a koordinátageometria szinte teljesen kimaradt belőle. A villámkérdések után volt két egyenlet – egy exponenciális meg valami törtes- másodfokú izé –, nekik nagyon örültem, mert lehetett őket ellenőrizni, és miután kijöttek a megoldások, megnyugodhattam.
Azután volt némi geometria, ez már nehezebb dió volt – valami háromszögből levágott trapéz területét kellett kiszámolni, aminek kábé semmijét sem ismertük, de valahogy kis háromszögeket alkottam, és addig bűvészkedtem, amíg kijött az eredmény, legalábbis majdnem pontosan. Az ezt követő feladatok viszont jobbára primitívek voltak: volt egy sorozatos (de meg lehetett csinálni egyesével kiszámolgatós módszerrel), egy módusz, – átlag, – medián, – szórás-számolgatós (a szórást senki nem tudta, de csak két pont volt), meg még valami halmazos feladat, ami leginkább a nyolcadikosok felvételijébe illett. Volt olyan, hogy meg voltak adva számok, és három halmaz – száznál nem nagyobb poz. egészek, háromszáznál nem nagyobb, hárommal osztható poz. egészek; négyszáznál nem nagyobb, néggyel osztható poz. egészek -, és a megadott számokról el kellett dönteni, melyik halmazba illenek, melyikbe nem. Ezen jót nevettünk.
Gyanítom, a matekot kompenzálandó giganehéz töri lesz, bár ha a matek kellően jól sikerül, akkor az is lehet felvételi tárgy, szóval nem izgat nagyon.
A mai nap megalapozta a heti jókedvemet. Majd’ tíz éve mindig novellaelemzés és összehasonlító verselemzés van a választható feladatok között. Nem, kérem, idén változtattunk: érvelésnek beraktak valami szart, amit nem is értettem, ilyen heroikus bizbasz volt, majd novellaelemzés helyett kaptunk egy balladát – ez azért is remek, mert ez se nem vers, se nem novella, tehát mi alapján elemezzem? Amúgy a Tetemre hívás volt Aranytól, amit ismerek és szeretek is, szóval nem volt nagy gond, bár kicsit “novellásan” elemeztem, jobb ötlet híján. A harmadik egyébként a Jó tanuló felel és a Rossz tanuló felel összehasonlítása volt Karinthytól, ami meg kicsit necc.
Amúgy nézegetem a balladaelemzés megoldását, hát én tök máshogy csináltam, meg csomó dolgot nem írtam le, ami a félhivatalos megoldásban benne van, viszont sokat leírtam, ami meg a megoldásban nincs benne. Ki tudja, hogy javítják ezt a szart? XD
Lázálom.
Gyakorlatilag remegek az idegességtől. Holnap lesz az érettségisorozat nyitánya, a magyar nyelv és irodalom, ami alapesetben nem is okozna gondot, de ki tudja, mi vár ránk? Most tudtam meg, hogy az egyik opcionális vizsgafeladat nem is novellaelemzés, hanem egy mű elemzése. Lehet akár drámarészlet is, valami rettenet a Bánk bánból, vagy mit tudom én. Egyébként nem tudom, ki terjesztette már a “holnap biztos Örkény lesz” hírt, merthogy Örkény-évforduló van. Egy egyperces nem is lenne rossz, bár van, amelyik félreérthető.
Emlékszem, amikor kinyitottam a tavalyi angol paksamétát, annyira remegett a kezem, hogy még az iskola címét sem tudtam ráírni. Alapesetben is olyan az egyensúlyérzékem, mint egy hetvenévesnek, mi lesz, ha nem is tudok írni öt oldalnyit, annyira nem bírom fogni már a tollat?
Lázálom.
Amúgy volt bolondballagás is, amiben szokás szerint kreatívak voltunk: strébereknek öltöztünk. Zseniális, térdig felhúzott zoknik szandállal, betűrt ing, dróttal összekötözött szocreál szemüvegek, lányoknak két copf lepkés hajcsattal, kötelező kockatáska, fergeteges összhatás.
Azután rendes ballagás, előtte utolsó osztályfőnöki óra. Tizenkettedikes tanulmányaim sikerrel befejeztem, egy négyesem lett – matekból -, a többi ötös, nem mintha számítana már. Nagyon megható volt a ballagásunk: az idő kellemesen szép volt, bár mindenkinek lerohadt a keze a sok virág és a karra kötözött lufik miatt. Szokás szerint a Nemzeti Múzeumban volt a ceremónia, ez legalább kicsit feljavította az amúgy halálunalmas beszédet. Kis tarisznya pogácsával, fényképekkel, pénzérmével, és persze az elmaradhatatlan Ballagási Újság is ajándék volt, amit soha nem fogok kidobni.
2006 szeptembere óta rettegek ettől a naptól. Nem az érettségi napjától, az azelőttitől. Nem akarom sokáig húzni ezt a borzalmas délutánt, lefekszem hamar.
A holnapi nap után csak fokozódik majd az idegesség. Kedden matek, ami nagyon-nagyon lutri, mert ugyanúgy meg tudom írni ötösre és hármasra is. De amúgy erre készültem még a legtöbbet (bár így is elég antitalentum vagyok): megcsináltam az összes fent lévő érettségi feladatsort, amik általában egyre jobbak és jobbak lettek, meg március-áprilisban matektanárhoz is jártam. Utána töri, ami felvételi tárgy, és amire nem készültem valami sokat – úgyis lehet atlaszt használni -, de ott vannak az esszék: ha beraknak valamit Hannibálról vagy Garibaldiról, nem kicsit fogok kurvaanyázni. Olyan kéne, mint Mátyás király jövedelmeinek ismertetése a forrás alapján, amit csak az nem tud megcsinálni, aki komplett hülye.
Május 9 és június 26 között pedig “szünet”, de persze a konzultációktól és a szóbelire való készüléstől-remegéstől ez is afféle kényszeredett szünet lesz majd. Hurrá.
Mindig meglepődök, hogy van olyan film, ami egyszerűen annyira tökéletesen zseniálisan fantasztikus, hogy mindig meglepődök, ha látom. Abigél.
Pesten is nyílik Aranycipó. Óje.
Mostanában nem blogolok sokat. Nem is fogok.
1. Álom
Mostanában annyira álmos vagyok reggelente, hogy alig tudok felülni az ágyban, mire rendesen látok, az is beletelik több percbe, az álmosságtól nem tudom kinyitni a szemem. Pedig nem alszom olyan keveset (átlag 5 óra), mint az osztálytársaim, a szüleim, vagy például Seren, és eddig sosem volt ezzel baj, de úgy tűnik, most elérkezett. Hatalmas karikák, össze-vissza álló haj, mint valami amerikai hippi, aki három napja nem alszik, hanem tiltakozik a háború ellen. Már a kávé sem segít.
2. Irodalom
Nézegetem a tételeket. Elég combosak, némelyik öt oldal, de szerencsére a modernebbek közül: Petőfi előtt senki sincs benne, még a rettenetes Csokonait is sikerült valahogy megúszni. Viszont ezeket meg nem tanultuk. Radnóti bori notesze – ez mi? Radnótiról se tudok sokat. Kábé van öt magyarórám még az évben, és még József Attilánál tartunk (kéne még Örkényt is). Nem emlékszem Petőfire Felhő-ciklusára, Ady istenes verseire, Jókaira, Aranyra meg pláne nem. Valahogy ez tökre nem olyan, mint a töri. Abból szinte lehetetlen, hogy négy év tanulás után semmit ne tudj a második világháborúról vagy Nagy Imréről – viszont simán megesik, hogy a gimi végére abszolút semmit sem tudsz Csokonairól, Kazinczyról, Balzacról, Balassiról. De semmit.
3. Ballagás
Félek ettől a naptól. Május negyedike, Nemzeti Múzeum kertje. Az igazgató monoton hangon olvassa a neveket, mi botladozunk egy rakás virággal, meg idióta spongyabob-lufikkal (jé, ezt nem húzza alá a word O.o), meghatottan állunk, közben pedig mindenki beülne már a Sör bolti áron-ba, a Gong-ba vagy valahova. Akkor is hiányozni fog az iskola. Az ódon kőlépcsősorok, a semmi-haszna-nincsen aktív táblák, az ajtó nélküli öltözők, a vécé, aminek az ajtaja folyton kinyílik, és aki elmegy a folyosón, gyönyörű panorámában gyönyörködhet. Az automata, ami sose azt ad, amit kérsz, nem ad vissza, és kifolyatja a kakaót. Milyen furcsa lesz, hogy utána soha többé nem léphetsz be ugyanúgy a kapun, amit egyébként ki sem tudok nyitni (majdnem három méteres, tömörfa). Sosem ültök be suli után a kínaiba, és veszitek meg ugyanazt a tavaszi tekercset, ami miatt már tizenegyszer volt gyomorrontásotok.
4. Sűrített tej
Az új favoritom. Rendkívül műízű gejl, de valahogy megveszek érte. Veszel egy tubussal, és utána egyenesen a szádba nyomsz egy keveset… Aaah. A legjobb, ha minden ragad ettől a vacaktól, külön élmény lenyalogatni az ujjaidat. Nem sok természetes összetevő van benne, viszont jócskán van benne E, meg olyan izék, amitől a kedves nyolcvanéves iskolafogorvos-néni óva int mindenkit. Miért is ne együk azt, ami ízlik? Egyszer élünk. Lehet, holnap végzetes összenyomódást szenvedek az ötös buszon, és haljak meg úgy, hogy még a sűrített tej örömeit sem élveztem?
További gondolataim készülőben.
Már rengeteg érettségit megcsináltam.
Mintha picit jobban menne az egész. A rettenetes koordinátageometria és trigonometria mindenképpen jobban megy, az algebra is, viszont a kombinatorika még mindig nem.
A mostani 86% lett, és ebből nyolc pontot csak a kombinatorika miatt vesztettem el. Ezek a “valami alatt a valamik” a legrosszabbak.
Csak azért akarom, hogy jó legyen, mert lehetséges felvételi tárgyam, és ha valami csoda folytán 85 körül lenne, akkor utána nem kéne a törivel stresszelnem magam.
Nem vagyok Fehérvár-rajongó, de a mai nap kifejezetten jó volt. Reggel idegrohammal kezdődött – as usual.
Ott álltunk a Népligetben. Bemondják, hogy a nyolcórás busz húsz percet késik – két perccel azután, hogy megvettük rá a jegyet.
No jó. Megy vonat nyolc tizenötkor is, majd azzal… De jó -e erre a jegy? Sejteni lehet: nem volt jó. Persze mindezt csak körülményesen tudtuk meg, a buszvezető az információs pulthoz küldött, amit egyikünk sem talált meg, de amúgy is zárva lett volna. Sorba álltunk a pénztárnál, majd megtudtuk a szomorú hírt. Mindegy, megvárjuk, azzal nyugtattak, csak pár perc. Honnan indul? Hát azt nem tudják, kérem, de ki van fent írva.
Persze nem volt kiírva. Téptem a hajam az amúgy is kopasz fejemről, majd felkuncsorogtunk a nyolc tizenötös buszra, ami csodák csodájára ki volt előre írva. Mint kiderült, a jegy mégis jó. Dezinformáltak.
Hamar odaértünk a városba, ahol nemsokára megláttuk Leot és DD-t (utóbbit ujjatlan felsőben és nyuszifülekkel), majd megérkezett Yarista is. Yarista egyébként végig nagyon kedves volt, ontotta magából a szóvicceket, amin fogtam a hasam a nevetéstől : D
Sétálgattunk egy kicsit a városban, majd rossz idő lévén, felmentünk DD-ékhez. Az elkövetkező órákban minden logikai játékot kipróbáltunk, ám kevés sikerrel. Volt pár közös favorit: HÁ-zás, elnök-titkár, minigyilkos, ökrös, labirintusos, mindenféle, ami a kezünkbe akadt. A nap nagy részét egyazon szobában töltöttük, de szerintem mindenki jól érezte magát.
Pici negatívum, hogy visszafelé eléggé esett az eső, de a Bory-vár legfeljebb várat még magára : )
 | jimnie on Munka |
 | Leo on Munka |
 | Ang on Hétfő – kedd |
| jimnie on Hétfő – kedd |
| Ang on Hétfő – kedd |
